Annyi gondolat kavarog a fejemben...Mi volt...mi van..mi lehet..és lesz is.
Kezdjük a múlttal.
Sok ember hiányzik az életemből...de legfőképpen az a személy, akinek azt tudom mondani, hogy apa. Annyira megbántott...és nem az a baj, hogy ezt tette, hanem az, hogy hogyan és, hogy..hányszor. Aztán ott van mamám...már lassan 3 éve nem láttam...azt sem tudom, hogy mi van vele.
A múltról elég lesz ennyi.
A jelen. Huh..az egy bonyolult dolog...
Sokszor van hangulatingadozásom...egyszer olyan boldog vagyok, hogy azt érzem, hogy..ilyen boldog még az életben nem voltam..máskor pedig...szétszed a düh és a magány..na meg a szomorúság. Ez legtöbbször akkor történik, amikor visszagondolok egy-egy dologra. Tudom..nem ezeken kéne rágódni, de a múltam örökké kísérni fog...és jelenleg..hmm..talán nincs más amibe kapaszkodhatnék. Igen..talán ez a magyarázat. Minden bizonytalan és homályos. Csak az az egy szerencsém, hogy még így is tudok mosolyogni. :D
Egyszer, valaki azt mondta nekem, hogy erős vagyok, és azt hiszem igaza volt. ^^ Ez a mondat sokszor eszembe jut. Számtalan dolog ért már...jó és rossz is. De...ha ezeket túléltem, akkor a többit is túl fogom, ami még előttem áll.
Mostanában...hát, ahhoz képest, hogy mi van, elég jól megvagyok.
Van, aki tartja bennem a lelket és mellettem áll. :D Mindig mosolyt tud csalni az arcomra, még akkor is, ha szomorú vagyok. Igaz, lehet, hogy ő ezt nem mindig érzékeli, vagy tudja, de így van. ^^ Már régen olyan állapotban lennék, mint...a múltkor, de nem jutottam el odáig, és remélem nem is fogok. Csak annyi kell, hogy beszélhessek vele, semmi több. Ennyi elég, hogy elfelejtsem...elfelejtsek mindent, ami rossz. Legalábbis egy időre.
És most jön a jövő.
Hmm...kijárom a sulit, felmegyek Budapestre, találok munkát, dolgozok, majd ha lesz elég pénzem, megint suliba járok, de persze közben dolgozok. Ez a terv...hogy ebből mennyi fog megvalósulni, az még eldől, de mindent nekem kell elkövetnem, ahhoz, hogy ez így legyen.
Fankodás következett volna, csak elment tőle a kedvem. Majd talán legközelebb. :P
Nem akarom magam sajnáltatni...csak gondoltam megosztom veletek ezeket a gondolatokat.
byebye!
