Ahogy a gépen kutakodtam egyszer csak megtaláltam egy régi fogalmazást. Candide-ról kellett írni. Hát igen Tabi tanárnő és az értelmes témái... eh... :P Na mindegy. Gondoltam felrakom, mer' miért ne? :P Amúgy 4-es, 4-es lett. :P
"Candide egy nyári napon elgondolkodott azon, mi lenne ha újra útra kelne. Miután közölte tervét a ház többi lakójával, lefoglalt magának egy helyet a Barcelonába tartó gépre. Mivel a többiek igencsak kiöregedtek az utazásból, Kunigundát pedig nem akarta magával vinni, mert eléggé csúnya volt és rontaná a táj összképét, ezért egyedül indult el.
Az első osztályon már nem volt hely, a másod osztályra kapott helyet. Nemsokkal indulás után, mikor már belemerült a táj szépségébe, két fegyveres férfi kezdett fenyegetőzi az utasokkal. Candide ijedtében elbújt a raktérbe egy rakás sütőrum közé. Jópár óra elteltével a gép leszállt. Hamar kiosont a raktérből és bemenekült a reptér egyik mosdójába. Rendbeszedte magát, majd kiment az utcára. Szomorúan döbbent rá, hogy nem Barcelónában van. Egy olyan országba került ahol magasak a busz jegy árak és még a kanapét is megadóztatják. Az ország neve: Magyarország. Nem volt mit tennie, hát elindult körbenézni a városban. Ahogy közbenézett látta a magas házakat, a forgalmi dugókat, a hatalmas áruházakat és a rengeteg embert. Mivel nemigen haladt a nagy tömegben, hívott egy taxit, de ezzel még lassabb volt a dugó miatt úgyhogy egy utca után ki is szált. Candide nagyon meglepődött mikor a taxis kifizetette vele a számlát, amiben benne volt még a szórakoztatási felár, a hűtés fűtés, az információs felár és még sorolhatnánk. Ezek után ott állt a pénz nélkül a város szélén. Elindult hogy kiutat találjon reménytelen helyzetéből. Hamar egy busz pályaudvarra tévedt, ahol felszökött egy buszra. Egész úton észrevétlen maradt, majd a végállomáson leszállt. Az előző nagyvároshoz képest, egy csendes kis faluban találta magát. A nap békésen sütött és ettől Candide kedve is egy kicsit felvidult. Addig-addig sétálgatott, mígnem rásötétedett. Szállás híján, egy árok partján pihent meg. Felnézve a csillagokra, eszébe jutottak az otthoniak, Kunigunda, akinek az arcára igaz nem szívesen emlékszik vissza, de, mégiscsak hiányzott neki egy kicsit. Úgy érezte vissza kéne menni hozzájuk, és magában elismerte, igencsak kiment a gyakorlatból az utazgatások terén. Elhatározta hogy másnap reggel elindul haza. Reggel a nap első sugarai keltették. Amúgy sem tudott volna aludni a három részegtől, akik az árokban feküdtek. Candide egy hirtelen ötlettől vezérelve elcserélte sütőrumjait - amit még a repülőgépen vett magához - a részegek arany láncaira és gyűrüire. Ezek után elindult a szántóföldek mentén, de hamar elfáradt és egy kukorica föld szélén megállt stoppolni. Néhány óra elteltével arra ment egy öregember lovas kocsival és felvette. Egészen a szomszéd kisvárosig vitte, majd Candide leszált, megköszönte az öreg kedvességét majd elindult a városba. Megkereste a legközelebbi zálogházat és az ékszereket pénzre váltotta. Ahogy az utcákon sétálgatott, egy csapat külföldi munkavállalóra lett figyelmes akik éppen indulni készültek Horvátországba. Felszállt ő is és meghúzta magát. Egészen a végállomásig utazott velük majd hajóra szált, elhajózott Törökországba és meg sem állt Konsztantinápolyig.
Miután hazaért első dolga volt hogy megígértesse mindenkivel hogy ha még egyszer utazni támadna kedve mindenáron beszéljék le róla."
...Yui voltam, vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése