Hazugság

Utálom azt, amikor megkérdezek valamit, de nem azt a választ kapom amit kéne. Olyan választ kapok, ami hazugság..és az jobban fáj, mintha a szemembe mondanák az igazságot, a tiszta, őszinte, talán fájdalmas igazságot. Nem kérek mást csak, hogy legyenek velem őszinték, az nem baj, ha rosszul esik, csak az igazságot szeretném!!
Ez olyan dolog amit árulásnak, vagy hátbaszúrásnak lehet nevezni. Mikor belevágnak a hátamba egy kést, és még meg is forgatják benne. Remélem, hogy aki ezt teszi most örül, hogy elpusztíthatott bennem valamit, valami nagyon fontos dolgot, a bizalmat. Amit nagyon könnyű eljátszani, de ez most sikerült... Már nem lehet visszahozni, vagy újraéleszteni, soha, soha többé. Nagyon reméltem, hogy talán észreveszik a körülöttük lévő embereket is. Az rendben van, hogy jól érzik magukat, de ne úgy tegyék, hogy az más embernek fájdalmat okoz. Vagyis megtehetik, ha már nem érdekli őket az az ember, akit a barátjuknak neveznek. De talán már nem fognak. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége.

Code Geass-Mozaikdarabok:

Ahogy a mozaik darabjait összeillesztem,
egyiket a másik után,
kirajzolom a találkozásaink és a búcsúnk emlékét..

Ennek nem így kellene lennie..
Erre gondolok, miközben elalszom.
Ha felébredek, úgy érzem,
minden hiábavaló, és ez nem változik..
Nincs értelme ugyanazt ismételgetni.

Mozaikdarabokat gyűjtöttem.. azért, hogy
megtaláljam az utat a reményekkel teli jövőhöz.
Szépnek láttam ezeket a torz darabokat..

Botladozom és erősnek mutatom magam
az úton, melyet én választottam,
miközben az össze nem illő darabok szétválnak.

Ezen a világon, mely tele van az emberek
különböző akaratával, kellene, hogy legyenek dolgok,
melyeket senkinek nem tudnék átengedni..
de én csak a dolgok színezetével törődöm.

A különböző mozaikok színe és
formája teljesen elbűvölt..
A fiatal, tapasztalatlan önmagam túl sokat remélt.
A szívemen tátongó lyukba bezúdult
a szeretet kötelékében való hit..
De maradtak darabok, melyek sosem olvadnak össze.

Az ellentét gyönyörködteti a szemet, ezért nem baj,
ha a darabok fordítva állnak és egyenetlenek.
Nem fogok várni a soromra,
valahogy megtalálom majd a saját válaszom!

A mozaikdarabok tisztán tükrözik vissza
a múlt hazugságait és hibáit..
Minél többet gondolok erre,
annál inkább el akarom tüntetni őket.

Ha visszanézek, látom, hogy a kezdővonalat
még mindig nem léptem át.
Megpróbálom még egyszer összegyűjteni
az álmaimat!

Ahogy a mozaik darabjait összeillesztem,
egyiket a másik után,
kirajzolom a találkozásaink és a búcsúnk emlékét..

U.i.: Lehet, hogy ez túlzás, de most én így érzek.......