Ideje már egy értelmes bejegyzést írni. Ebben a hónapban még csak 2 dalszöveget raktam be, hát ez van. A sulival nincs semmi, megyeget, de sztem jövőhéten kikapok 3 karó dogát, de ez van. A tanárokra azért kitérek. Szóval, röviden, egyik sem normális! Most nem fogom leírogatni, hogy melyik milyen mostanában, mind tudjuk...sajnos.. Áá elegem van belőlük, és még csodálkoznak, ha mi is ilyenek vagyunk velük. Van kitől tanulnunk... Mostanában olyan semilyen hangulatom van, nem vagyok boldog, nem vagyok szomorú, lényegében nem érzek semmit. Ilyen lehetséges? Hát lehetséges, mert nálam ez van..
De azt észrevettem magamon, hogy sokkal gyengébb vagyok, fizikailag. Tesi órán már 3 kör futás után (benti órán) már fulladok, ez így nem lesz jó..meg sokat szédülök.
Egyszer melem van, egyszer meg fázok, fáj belül a mellkasom, ez sokszor előfordul, már kezdem megszokni, meg nem tudok aludni. Most is blogot írok, pedig már elmúlt éjjel fél kettő. Ez van, ezt kell szeretni.
Amúgy minden oké, bár apával már megint nem találkoztam, lassan 3 hónapja, de nem baj, megszoktam. Jah és rájöttem egy tök jó dologra Yano-nak igaza volt, sokkal könnyebb, ha magadat hibáztatod, minthogy mást hibáztatnál, sokkal könnyebb túllépni a dolgokon. Nem kell arra várni, hogy valami történjen, magadban lerendezed a dolgot, és kész is.
Ennyi voltam mára, meg szerintem az elkövetkezendő egy hónapra. Jók legyetek!
byebye!
