Élet-Yui

~Élet~

A városban, amihez nem tudok hozzászokni,
és ahol csupa sár minden,
lehorgasztott fejjel mentem.
Már nem nevetek ugyanúgy mint azelőtt.

Az embereknek, akik sietve elhaladnak mellettem,
vajon valóra vált-e már az álmuk?
Én még mindig csak kapálózok.

Ahelyett, hogy visszamenekülök a gyerekkoromba,
Jobb lenne, ha a jelent élném meg rendesen.
Gyáva embernek születtem..

Napsütötte helyre menve,
ha szélesre tárnám mindkét kezemet,
vajon képes lennék túlszárnyalni az eget?
miket is gondoltam..

..A szárnyak amikkel elrepülök
még mindig láthatatlanok.
Nem megy könnyen és épp ezért élek tovább.

Felvettem egy elázott kiskutyát,
és nevettem egy kicsit.. épp csak annyira, hogy
ömleni kezdtek a szememből a könnyek.
csak szeretve akarok lenni.szeretve!
Ezt mondogattam..
de nem elég csak kérni és elvárni.

Gyerekkoromban voltak olyan napok,
amikor szörnyen megbántottam anyát..
Most mindent meg akarok változtatni.

Kimentem oda, ahol sütött a nap,
és megpróbáltam erősen megfogni ezt a kezet..
Lerombolva azt az időt és helyet,
Meg tudom változtatni az életem!

De egyszerűen nem tudom kimondani mindazt,
ami a szívemben van..
Nem megy könnyen, épp ezért élek tovább.

Kimegyek oda, ahol süt a nap
és megpróbálom kitárni a térképet,
habár én is tudom és te is tudod,
a bizonytalanság ellen nem lehet semmit sem tenni,
meg tudom változtatni az életem!

Az életemben elmúlt napok tettek olyanná,
amilyen most vagyok..

Nem megy könnyen és épp ezért élek tovább!