~ Mély erdő ~
A mélységesen mély erdőben, még most is biztosan ott van elrejtve.. a szívem, amit hátrahagytam.
Minél inkább keresem, annál kevésbé van erőm,
hogy megtaláljam.. Belefáradtam már ebbe.
Az emberek úgyis belevesznek az örök sötétségbe..
Olyan kicsi ez a dolog, vajon hogy láttam azelőtt?
Ahogy tovább élünk,
apránként egyre többet veszítünk.
Kétszínűen viselkedünk és hazudozunk..anélkül,
hogy a hangunk egy kicsit is megrendülne.
Miközben nem vesszük észre, hogy milyen ragyogóan kék is az ég, a mindennapjaink megváltoznak.
Ki kell lépnünk a kész keretből,
és a jelennek élnünk..
Akkor berozsdásodott szívünk újra verni fog.
Ha éreznénk az idő mozgását,
talán még egyszer repülhetnénk.
Vándorlunk, és közben kitartóan élünk tovább.
Keresem a fényt, amiben hihetek,
És most, veled együtt, elindulok.
Ahogy tovább élünk,
apránként egyre többet veszítünk.
Kétszínűen viselkedünk és hazudozunk..anélkül,
hogy a hangunk egy kicsit is megrendülne.
Vándorlunk, és közben kitartóan élünk tovább.
Visszanézünk, aztán bezárjuk az utat
magunk mögött..
Továbbmegyünk az örökkévalóságba,
anélkül, hogy egy kicsit is megijednénk.
Élni fogunk, az örökkévalóságig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése